Kortársak vacsorára II. - Szálinger Balázs

Annyi mindent írnánk Szálinger Balázsról. Írnánk a köteteiről, a drámáiról, arról, hogy az egyik kedvenc bora a Feketeleányka, és arról is, hogy… de inkább hagyjuk ezt. Balázs tökéletesen beszél magáról a honlapján található bemutatkozásban. Úgy beszél el minden lényegeset, hogy közben alig mond valamit. És ez nagyon szép. Be is másoljuk ide, mert ennél jobban úgysem lehetne. „Szálinger Balázs vagyok, 1978-ban születtem Keszthelyen, és bemutatkozni nehéz. Mondjuk elvinni szellemeskedésbe? Nem loptam szenet a ferencvárosi pályaudvarról. Megúszni életrajzi adatokkal? A Vajda Jánosról elnevezett gimnáziumban érettségiztem. Vagy a pálya adataival? X könyvem jelent meg ekkor és ekkor. Elvinni szépelgősbe? A vers meggyógyít, én pedig az emberek orvosa vagyok. Szakmaiba? Ami van, kerékbe töröm, visszavonom, gatyába rázom, aztán megpróbálom közölni. Fontoskodóan álönironikusba? Valaki azt mondta, ne az ember mondja saját magáról, hogy költő, hanem mondják róla inkább mások. Olyanba, amilyet várnak? Ars poeticám a következő: - Lazázzuk el? Hagyjuk már! Valahogy egyik se jó, illetve még ez a legutolsó a legszimpatikusabb. Kifejezetten sajnálom, hogy az oldal öt fő linkje közül az egyiket erre kell szánni.